Az író önéletrajzi regénye – szemben korábbi műveivel – nem a túlburjánzó leírás, hanem a nyelvi szikárság erejével hat. Főhőse egy negyvenöt éves, vidéki férfi, akinek életrajzán keresztül látjuk, érezzük, tapintjuk azt az időszakot, amelyet átélt. Nem szokványos korrajzot nyújt Háy János, hanem a főhőssel így-vagy úgy kapcsolatba lépett emberek sorsainak kusza hálójából bomlik ki egy sajátos kor(kór)kép, benne a főhős identitásával. Ezt az identitást az idő szervezi, az író különös perspektívával érzékelteti mindezt. Mintha az elbeszélés egyszerre lenne jelen az elbeszélt cselekmény és a jelen, no és minden egyéb, a műben elbeszélt cselekmény idejében. Az író rajzaival illusztrált kötet a kortárs próza kedvelőinek ajánlható.