A ​snagovi foglyok

• Példány állapota: jó

A ​forráskiadvány az 1956. november végén Romániába hurcolt Nagy Imre és társai ottani tartózkodásával kapcsolatos dokumentumokat tartalmaz. A Román Információs Hivatal Levéltárából a Magyar Országos Levéltárba került iratok főleg a csoport snagovi politikai történetét tükrözik. Megvilágítják a Nagy Imre-csoport tagjainak politikai gondolkodását az 1956-os forradalomról, a Kádár-kormányról, az MSZMP politikájáról, a decemberi KB-határozatról és szemléletesen ábrázolják belső vívódásaikat is. Meggyőzően mutatják, hogy négy egymástól elszigetelt helyen őrizve, az egymással folytatott eszmecserétől, a közös értékeléstől megfosztva is egységesen gondolkodtak, ellenálltak a román politikusok leválasztási kísérleteinek, sajátos módon részt vettek a forradalom utóvédharcaiban. A román párt kiküldöttei és a csoport tagjai között lezajlott beszélgetésekről készített feljegyzések a levelek felvillantják a csoport mindennapi életét, a megpróbáltatásokat, hiteles képet rajzolnak az egyes személyiségek felfogásáról, a románok velük szemben tanúsított bánásmódjáról, illetve annak módosulásáról. Szántó Zoltán, Vas Zoltán és Lukács György levelei jelzik a közösség töréspontjait, illetve azt, hogy ők valójában sohasem tartoztak e közösségbe. Az iratokból ugyanakkor kitűnnek hármójuk politikai elképzeléseinek lényeges különbségei is. A kötet dokumentumai a Nagy Imre-csoport tagjainak egyoldalú “kommunikációját” rögzítik a sorsukat meghatározó hatalmi tényezőkkel. A forrásegyütteshez kapcsolódó bevezető tanulmány éppen ezért törekszik a snagovi raboskodás nemzetközi politikai hátterének megrajzolására, a Nagy Imre-csoport sorsát befolyásoló tényezők, a tárgyalások bemutatására is. Emellett képet ad az elhurcoltakkal szemben alkalmazott korlátozó rendszabályokról, szigorú életfeltételeikről, a velük kapcsolatos titkosszolgálati információgyűjtésről, a deportáltak heroikus, de eredménytelen küzdelméről emberi jogaik lábbal tiprása ellen, és a hazatérésről.
A kötet tisztelgés Nagy Imre és társai emléke előtt, s egyben hozzájárulás a forradalom utótörténete egyik, ez ideig viszonylag feltáratlan részének megismeréséhez.
“A közelmúlt idők történetének egynéhány eseménye megmutatta, s aki akart, tanulhatott belőle, hogy nincs az a legféltettebb titok, amelyről le ne hullana a lepel, s elemi erővel utat tör magának az igazság. Ebben szentül bízom, s ha pillanatnyilag mi hallgatásra is vagyunk ítélve, mindig lesznek, akik majd beszélnek. Önnön magukat csalják, akik azt hiszik, hogy a mi megbélyegzésünkkel, azzal, hogy bennünket renegátoknak, árulóknak, ellenforradalmároknak nyilvánítanak, megoldhatják azokat a súlyos problémákat, amelyek a magyarországi októberi-novemberi események során a magyar élet mélységeiből, a szocialista társadalom építésének belső ellentmondásaiból feltörtek.”
Nagy Imre (1957. április 6.)

• Szerző: Sipos Levente (szerk.) · Baráth Magdolna (szerk.)
• Darab: 1
• Állapot: jó