Apuleius mint filozófus a középső platonizmus képviselője, a Platonicus név büszke viselője, rhétorként az újszofisztika (második szofisztika) művelője. Védőbeszéde sokat köszönhet a változatlan emberi jellemnek. Bölcselők hosszú sora fejtegette, hogy az embernek az önfenntartásra való törekvése a legfontosabb ismertetőjegye. Az ember mivolt jellemzője az egoizmus, „az ember embernek farkasa” törvénye, igény a másik mindenkori leküzdésére. Az összeférhetetlenség, az irigység, a féltékenység, a másik sikerével való azonosulás képtelenség segítette megszületni a világirodalom első – a szerző saját maga érdekében kifejezett – Apologiáját.
