A 18–19. századi úri szalonok, vendéglők, kávéházak, rossz hírű lebujok társas életének összetartó szereplője a kártyapakli. Lapjain csatajelenetekben, történelmi személyek arcképében, vagy „reklámfogás”-ként egy-egy város épületeiben gyönyörködhetnek még a rossz lapjárásra panaszkodók is. Zsíros István pesti kártyafestő (aki 1869-ben az Első Magyar Kártyagyár Rt. egyik alapító tagja) az 1850-es években készítette el – egy korabeli útikönyvként is „olvasható” – kézzel festett kártyáját, mely a színesedő Pest és Buda (lát)képeivel illusztrálja könyvecskénket. A kártyázás „mívelődéstörténelmi” lapjaiba pedig Rácz Sándor 1895-ben publikált írásán keresztül tekinthetünk be.
