Jelenits István

Jelenits István összegyűjtött írásai

900Ft Szállítási költség info shipping cost

Elfogyott

  • Példány állapota:
  • Kiadó: ÚJ Ember
  • Kiadás éve: 1999
  • ISBN: 9637688315
  • Nyelv: magyar
  • Oldalak száma: 373

A Széchenyi-díjas piarista szerzetes, teológus, magyar és hittan szakos tanár számos alkalommal adott interjút a Gödi Körképnek. Ezek egyikében így mesélt az életéről:

„Berettyóújfaluban születtem, édesapám és édesanyám is Duna−Tisza közi származású, ők Kecskeméten találkoztak egymással. Édesapám piarista diák volt, később a Kecskeméti Jogakadémiának a hallgatója. Édesanyám pedig az ottani kereskedelmi iskolába járt. Apám jogászként végzett 1919-ben, és akkoriban a trianoni határ kettévágta Bihar megyének a Magyarországhoz tartozó nyugati felében nemigen akadt megyeszékhelynek való települése Nagyvárad helyett. Végül a megyeszékhely Berettyóújfalu lett. Édesapám ott kedvező állást kapott, s odaszülettünk ketten, a nővéremmel. Gyerekkorunknak az első emlékei e településhez kapcsolódnak. Nővérem osztálytársa volt egyébként Makk Károly filmrendező.    Még elemista koromban átkerültünk Nagyváradra, amikor Erdélynek az a része rövid időre visszakerült Magyarországra. Sok emlék köt ehhez a városhoz is. Gyerekfejjel is éreztük ennek a »visszahelyezkedésnek« a feszültségét, a gondjait, de az örömeit is. Ott ért bennünket a háború, annak veszedelmei és megrázkódtatásai.”

Pesten lett piarista diák, majd párhuzamosan járt magyar szakra a bölcsészkaron és volt hallgatója a Teológiai Főiskolának. 1955-ben lépett be a rendbe, és a Hittudományi Akadémián folytatta a teológiai tanulmányait. 1959-ben szerzett ott doktorátust. Kecskemétre került, ahol édesapja egykori iskolájában tanított. Öt évet töltött ott tanárként, végül pedig a diákotthon igazgatója lett, igen fiatalon.

1985 és 1995 között háromszor választották a piarista rend tartományfőnökévé. Akkoriban merült föl benne az a gondolat, hogy a rend alapít egy szakiskolát a szegény sorsú fiatalok számára. Gödön kínálkozott egy ilyen lehetőség, s a hajdani Wigner-villa épületében létrehoztak egy szakmunkásképző iskolát. Ő maga nyolc éven át tanított ott. Az ilyen-olyan okból, többnyire a sanyarú családi körülményeik miatt már az általános iskolában lemaradó gyerekek a Piarista Szakiskolában magukra találnak. Ez egy kis, szinte családi méretű iskola, ahol minden diákkal személyesen tudnak foglalkozni a tanárok. Azt az atmoszférát kell igyekeznek mindmáig megteremteni, amelyben a gyerekek rájönnek arra, hogy ők nem tehetségtelenek. Ha fel szeretnénk jutni a hegycsúcsra, van, aki egyenesen nekivág, és a szédítő meredélyen ér fel a csúcsra, de akad, aki a szerpentinen haladva jut el ugyanoda.

Friss könyvek a címlapról