Gyóni Gábor, Farkas Ádám (szerk.)

“Nem lelkendezhetek főállásban”
Beszélgetések Oroszországról

Elfogyott

Példány állapota: újszerű
Kiadó: Gondolat
Kiadás éve: 2018
ISBN: 9789636938994
Nyelv: magyar
Oldalak száma: 219

A könyvben szereplő interjúk Szvák Gyula, az ELTE professor emeritusa, a magyarországi történeti ruszisztika első műhelyének megteremtője negyvenéves pályaívét mutatják be…
Az első beszélgetés 1979-ből való, a következő dátuma nagy ugrással 1990, aztán az 1990-es évekből már több interjú származik, jelezve a szakmai kiforrottságot és a közvélemény érdeklődését Szvák Gyula munkássága iránt. A beszélgetések inkább a gondolkodás folytonosságát és evolúcióját szemléltetik, tematikusan és gondolatilag egyaránt, egy olyan korban is, amikor inkább divat volt a radikális szakítás és újraértelmezés. Az interjúk során az egyik legfontosabb végigvonuló téma az orosz történelem törvényszerűségeire utal. Rendre visszatérő elem Vaszilij O. Kljucsevszkij megállapítása: az orosz történelem alapvető ellentmondása, hogy ellentét van a birodalom nagysága és az alattvalók szabadsága között, bár az alattvalók előbbi érdekében készek engedményeket tenni utóbbi rovására.
Több mint húsz év távlatából rendkívül tanulságosak azok a reflexiók, melyek az 1990-es évek – akkor még sokak által naiv illúzióval szemlélt – oroszországi átalakulásai kapcsán fogalmazódtak meg. Az akkor született beszélgetések nemcsak Szvák Gyula éleslátásáról tanúskodnak, hanem a történészi látásmód elsődlegességéről, intellektuális fölényéről is az akkoriban igencsak divatos, a pillanatot uraló közgazdász/ politológus/újságíró szemlélettel szemben.
Gyóni Gábor

“Engedtessék meg nekem, hogy részrehajló legyek és a saját, elsősorban orosz-orientációmat különösen fontosnak tartsam, hiszen a Kelet-Európa története iránt lassanként azért megnyilvánuló érdeklődés tulajdonképpen az ún. Közép-Kelet-Európát érinti, amelyből ily módon éppen Oroszország marad ki.” (1979)

“Tegyünk különbséget a történettudomány, a történetírás és a történetművelés között. A legtalálóbban történetművelésnek lehetne nevezni ezt a fajta emlékezetpolitikát, amelyben az állam mai történetpolitikai igényei fejeződnek ki.” (2018)