Nemeskürty István gondozásában és tanulmányával, az 1633-as kiadás alapján.
A közönség a 16. század hetvenes éveire megérett a prózai világi elbeszélés élvezetére, és az első ilyen szépprózai, anyanyelvű kiadvány más nem lehetett, mint a Ponciánus, más néven Szindbad történetei, avagy A hét bölcs mester. A középkor ezt a keresztényített mesefűzért erkölcsi példatárnak szánta, a mesebonyolítás izgalma s a hősök lélektani igényű ábrázolása a különböző változatoktól idegen maradt. Heltait viszont ez érdekelte: a mese, a csattanó, az érdekes fordulatok, a lélektani hitel és az események indoklása. S fittyet hány a szemérmes füleket sértő modornak, történeteit alaposan megfűszerezte, borsos-paprikás kiszólásai pedig semmi kétséget nem hagynak a novellák hőseinek erkölcsi állapota felől.
