Megtörtént a nagy esemény: Ágoston lelke kiszakaszkodott a bűnös élet bilincseiből. Égi világosság önti el szívét. A világi élet gondjaitól, reményeitől, élvezeteitől való elszakadásnak nemrég még a gondolata is rémületbe ejtette, most ellenben alig várja, hogy teljesen szakíthasson mindennel. Mert nem akar félúton megállni.
Tekintélyes rhétor volt; a milánói előkelő családok bizalmának birtokosa; anyagi helyzete ugyan nem volt fényes, de nevét tisztelték mindenfelé, ahol megismerhették műveltségét és tudományát.
Nem akar azonban feltűnést kelteni. Megvárja a szüreti szünetet, s akkor értesíti a hatóságot és a szülőket távozásáról. Anyjával, fiával s néhány barátjával Cassiciacumba vonul s imádság, elmélkedés, munka között készül a szentkeresztség felvételére.
