Sok-sok évvel, talán másfél századdal ezelőtt, hajótörtést szenved egy vitorlás hajó. Legénységének és utasainak egy része megmenekül, tengernyi szenvedés árán. Egy hétszobás tengerparti kis szállodában különös vendégek gyűlnek össze. A természetben fellelhető határokat – most a tenger határait – kereső tudós; a tengert tengervízzel megörökítő festő;a titokzatos tengerész; a túlérzékenységéből gyógyulását a tengernél kereső lány – a szállodát pedig egy tízéves gyerek vezeti. Mintha mindnyájan a tenger hívásának engedelmeskedésének, oly véletlenül és oly szükségszerűen találkoznak e házban, mint Thornton Wilder szereplői a Szent Lajos király hídján.”Úgy kell olvasni, mint egy kalandregényt – írja Baricco a könyvéről -, és úgy kell hallgatni, mint a tengeróceán morajlását.”
