Várnai Zseni

Vers és virág (dedikált)

Elfogyott

Példány állapota: jó
Nyelv: Magyar
Oldalak száma: 620

Már a szülőföld – a Bakony-széli Nagyvázsony – gazdag útravalóval, a valóságra ébresztő mesékkel látta el a leendő költő tehetséget. Várnai Zseni ugyan színésznőnek készült, meg is szerezte a színiakadémiai diplomát, de nem lépett színpadra. Férje – az ugyancsak költő Peterdi Andor – révén került a munkásmozgalomba. Verseit rendszeresen közölte a Népszava. 1914-ben, Révész Béla előszavával jelent meg első kötete, melyet két-három évenként követett egy-egy újabb. „Proletár-költőnő program nélkül, mert proletár életet él” – állapította meg róla a Nyugat-mozgalomhoz tartozó kortárs, minő – bizonyításul – az Altató-t emelte ki – „egy fáradtságtól részeg anya rajongó és álmos dalát”, mely épp az egyszerűségével hódít. Az ellenforradalom első éveiben hallgatásra kényszerült, majd mitológiai történetekbe, himnikus énekekbe, látszatra ártatlan dalokba rejtette forradalmi mondandóját. 1943-44-ben antifasiszta csoport élén állt. 1942-ben antifasiszta csoport élén áll. 1942-ben kezdte el írni önéletrajzi regényét (Egy asszony a milliók közül címmel), melyet a hatvanas évek tapasztalatainak segítségével formált egységes egésszé. Kötetünk az életmű-sorozat második kötete: az 1945 óta írt versek gyűjteménye. Szinte mindegyik darabját az egyén és a történelem erőpróbáit egyszerre látható, illetve a múlt döbbenetes eseményeit mementóként idéző asszonyi érzés hatja át, mely már a pálya kezdetén több volt a napi gondok, örömteli elcsodálkozások, változatos – s nemegyszer szívszorító – családi események puszta leírásánál. Várnai Zseni mindig együtt küzdött, érzett, gondolkodott a jobbító szándékú emberekkel, s 1945 után természetes közvetlenséggel jegyezte a megváltozott világ hangjait. Lankadatlan figyelemmel kísérte korunk hősies vállalkozásait, s nézett az „örök emberi sors” mélységeibe is. A változások merész önvizsgálatokra ösztönözték: az élet értelméről, illetve annak elhárítandó akadályairól szóló szenvedélyes vallomásokra. A szabadságról, békéről éneklő költőnő legfőbb érdeme, hogy „legszemélyibb” élményeit az emberiség magasrendű eszményeivel képes társítani. Kosztolányi figyelmét – a korai Várnai versek olvasásakor – a „nőies kihívás mögött tartalom” ragadta meg. Ugyanez mondható a későbbi költeményekről is. A történelmi haladás és a lelki fejlődés közös igazsága sugárzik belőlük: az anyai ösztönösség, féltés és a forradalmi akarat mindent átható, átformáló ereje.

Az író által dedikált