>””Dehogyis hagyom az én gólyámat! Az ember se pusztul el, ha a lába eltörik! Volt az udvarunkon egy nagy lécláda, azt becipeltem a konyhába, a szájára fordítottam, s a gólyát beleeresztettem. Szegény megállt benne egy lábon, a másikat úgy lógatta, hogy rossz volt nézni. Kínáltam vízzel, étellel – nem kellett neki.
