Bennem évek óta rendre ott motoszkál a meggyőződés a csend sűrű halmazállapotának valódiságáról. Nem hagy nyugodni. Állandóan ezt keresem. De nem az alvás öntudatlan csendjéről, a beszélgetés közbeni feszélyezett elnémulásokról, a butaság ürességéből fakadó néma bámulásról beszélek, hanem a tudatos hallgatásokról.
