A vérségi összetartozás – ha nem élnek vissza vele s nem emelik a kizárólagosság szintjére – érték. Ezt senki sem tagadhatja, aki saját, vér szerinti családjában szeretetet kapott, s aki családtagjai iránt úgy érez felelősséget, mint rábízottjai iránt. Az elmúlt évtizedek oktatáspolitikája a magyarság újabb nemzedékei előtt kétségesnek állította be, hogy egyáltalán létezik közös származási gyökerekkel rendelkező magyar nép. Még ma is annak kell védekeznie a tudományos életben, aki cáfolja ezt. Nem hangozhat eléggé a humánbiológia, genetika, antropológia, populáció-biológia szava. Nyilván azért sem, mert másként hamarább válna köznevetséggé a finnugrista nyelvtörténetből levezetett “magyar őstörténet”…Nagy Ákos (1913) Ausztráliában élő kutató vércsoport-antropológiai munkája éppen ezért fontos.
