A leggyakrabban „kezünk ügyébe” kerülő tárgyak sorrendjében előkelő helyet foglal el a kapukilincs. Naponta jónéhányszor nyitjuk-zárjuk a bajárati ajtót, egy emeletes lakóháznál még többször, középületeknél meg jóformán „egymásnak adjuk a kilincset”. Sokszor már csukott szemmel… Ebben a csöppke könyvben a múlt század budapesti történéseit így vagy úgy, de átvészelt, kezünk nyomát magukon viselő míves kilincsek igyekeznek – Faragó István felvételeivel – látványukat megőrizni, a rajtuk „kilincselők” történetét pedig – Buza Péter tolmácsolásában – elmesélni. Fogadják szeretettel.