“Ha minden ház történetét vagy regényét tudhatná valaki, mely Pesten áll, épül vagy lerombolódik, hogy helyette másikat és pompásabbat építsenek: valóban érdekes legenda-gyűjteményt lehetne szerkeszteni.
E szép magas házak olyan békésen nyugszanak alapjaikon s olyan csendesek kívülről, hogy az ember azt hihetné, hogy a bennük lakó élete semmiben sem különbözik a megszokott mindennapi élettől. Reggel már hajnalban elkezdik vándorlásaikat a kabátos lakók s ez naphosszat így folyik, néha idegenekkel váltakozva, akik ki- és bejárnak. A hölgyek többen ülnek otthon; olykor az ablakok mögött látja őket a szem valamivel, sokszor semmivel elfoglalva; kilenc óra tájban kezdődik a hazatérés s néha egyig, kettőig s még tovább tart éjfél után.”
