Édes

A ​Noran egy ideje szinte minden évben meglepi olvasóit egy eddig kiadatlan vagy hosszú idő óta meg nem jelent Szép Ernő-művel. Így van ez most is: az Édes először – és mind ez idáig utoljára – 1937-ben jelent meg.
Ha belegondolunk, Szép Ernő valamennyi „nagyprózája” – még az öregkoriak, beleértve az Emberszagot is –, ami a lelkiséget illeti, voltaképpen mind-mind ifjúsági regény, amely az olvasóban mindig a serdülő fiút és a serdülő lányt akarja megszólítani. Hangulatában, nyelvében igazi szépernős történet az Édes is – hogyan is lehetne más „egy gyerek históriája, aki nagyon szerette a cukorkát”, olyannyira, hogy megszerzése érdekében kicsit, egészen kicsit, áruló is lesz.
Ez a most újra felfedezhető regény, iskolai történet sok szeretetről, csínytevésről, gyermekkori bűntudatról, kedves kis drámákról, lányokról és fiúkról szól – akik már nem csak méregetik, keresik, de még – mai szóval – nem is „kóstolgatják” egymást.
Vagyis hát dehogynem.
„Ennek a kicsi Esztikének, aki mikor ébren volt is, majdnem olyan csendes volt mint mikor aludt, ennek a komoly gyereknek most csak arra a nevetésére tudok emlékezni, mikor eső után az ákácfa alá csaltam, amelyik ott állott az udvar sarkában és megráztam a fát, és az esőcseppek a levelekről a hajunkra meg a nyakunkba estek. Ez alatt a friss zuhany alatt édesdeden kacagott mindig Esztike, esze ágába se volt megharagudni.”
Kolozsváry Sándor festőművész, Tevan Ilona férje, a Tevan Kiadó könyvtervezője, illusztrátora volt. Mindkettőjüket koncentrációs táborban gyilkolták meg. E könyvet illusztráló rajzai mintha a történettel és a szöveggel együtt születtek volna meg.