A dekonstrukció és a hermeneutika a strukturalizmus utáni irodalomtudomány legjelentősebb megközelítésmódjai lettek. A kötet szerzői e jelenségkörből és határterületeikből merítenek. Paul de Man, Jacques Derrida, Walter Benjámin vagy akár Richárd Rorty és Martin Heidegger elméleti megközelítései kapcsán olyan alapvető kérdéseket vizsgálnak, mint az allegória, a narráció, a líra fogalma, a történetiség posztmodern keretei vagy akár a képzelőerő régi fogalmának új felfogása. Az elemzett szerzők között megemlíthetjük Rilkét, Mallarmét és Borgest. A tanulmányokban az esztétikai és etikai fejtegetések szerves egységet alkotnak, mert a probléma – az egyik írás címét idézve – az is, hogy „Lehet-e az olvasásnak etikája?”.
