Talpra magyar – Magyar nemzeti lant

• Példány állapota: jó
• Kiadás éve: 1941
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 179

Különös, lassu és nehéz tavasz az idei. Még ezeken az élveteg, pálmás partokon is, ahol épp ezévben járnom adatott, sőt ítéltetett. A Riviéra déli pompája vesz körül, de idáig hallani Észak ágyuinak hangját.
Sem az élveteg pompa, sem az ijesztő hang nem ejt meg engemet. Úgy járok itt magyarságomban, mint egy vas páncélban. Ahogyan Zrinyi járhatott a Szárnyas Oroszlán fényűző palazzói között, vagy mégelőbb Balassa, Északon, az Óceánum mellett. Fejemben magyar verssorok zsonganak, egy-egy éppen az ő soraikból. Talán ugyanaz, amely akkor az övékben zsongott. Különösebb értelem vagy összefüggés nélkül jönnek ezek a verssorok, ahogy a tenger hullámai, gyengébb vagy erősebb csapással, hol ezt, hol amazt a sziklát futtatva tajtékba. Igy jönnek makacsul, vissza-visszatérve, s mégis váratlanul, valahonnan az emlékezet mélyeiből, a gyermekkor mélyeiből, talán az átöröklött magyarság mélyeiből. Ugy érzem, ezek a verssorok teszik a páncélt, amelyben járok, ezekbe öltözködve jár a lelkem, így viszi magával a hazáját, mint a csiga a házát. Ezek a versek bekerítenek, valami területenkívüliséget jelentenek, külön titkos légkört vonnak körém. Úgy járok mint a búvár, aki a végtelen tenger közepén is a magával hozott levegőt szívja, a saját külön kis atmoszféráját, a megszokott s tüdejének alkalmas elemet, máskép nem is tudna élvemaradni.