Megfordultam, és lassú, nyugodt futással elindultam a sikátor másik vége felé. Egészen addig futottam, amíg hangos puffanással le nem hullott valami az orrom elé az útra. Éreztem, hogy nyilall az oldalam, mintha ki tudja hány mérföldet szaladtam volna. Megtorpantam és lenéztem a lábam elé. Fekete, négyszögletes valami hevert előttem a porban; nagyjából akkora, mint egy macska. Lehajoltam, és futólag végigpillantottam rajta. Pólya, tekercsek, vicsorgó fogak, tátott száj, szőrtelen fej. Egy macskamúmia vigyorgott rám a holdfényben. Lihegve kiegyenesedtem és a sikátor vége felé lestem. Két karcsú, fehérruhás alak közeledett felém; kezükben papíruszból font kötél, hurokkal a végén. Villámsebesen fordítottam hátra a fejem. A másik irányból is két fehérruhás tartott felém a kötélhurokkal. Mögöttük ott lebegett, félig a levegőben a fehér asszony: Nebet Het istennő.
