Nem akarok túlzott várakozásokat kelteni, de. mert először is szerelem, halál, kaland, izgalom, fontos dolgokról van szó ebben a könyvben, bár mondjuk ilyenekről sok könyvben van szó, de itt ezek a súlyos gondolati kísérletek kivételesen szép alakot öltenek, például két egymástól távol eső tóét (b. és B.), vagy egy eliparosított városét (M.), a városi temetőét, vagy például különböző alakok alakját öltik (A., J., egy üknagymama és még sokan mások), akik egyben tájak, országok, világok, más gondolatok és azokat is milyen gyakorlatokkal megérteni, nem ám csak szórakozás. másodszor pedig, hogy ebben a nagy befogadói gyakorlatban és közlési kísérletben ártatlanul, de mindenre és mindenkire gyanakodva egy bátor személyiség utazik, és visz oda ezt-azt, meglepő ajándékokat, onnan meg furcsa történeteket hoz, de azok is valahogy a sajátjai, és végül úgy csodálkozik el önmagán, hogy mind magunkra ismerünk.
