„Ijjas Tamás klasszikusan iskolázott, de ízig-vérig mai költő, aki hol durván, hol finoman keveri a romantikát az iróniával: ha kell, szabadszájú tenorista, aki gonosz áriát öblöget az ingó tagokról és ingatag asszonyokról; de ha akarja, nemcsak a test, de az agyak szeretkezését is leírja. Nem pusztán átengedi magát az érzelmeknek, hanem mindvégig birkózik az anyaggal, ravaszul figyeli, meddig mehet el a „Kedves” és „a giccs” között. Természettudósi elszántsága a figyelem természetében is megmutatkozik: tud közelről nézni, közel hajolni – tudja, hogyan tekeregnek a csontik a horgon; kihangosítva, lassítva hallja a madárdalt.”Szabó T. Anna
