A harmadik emelet fölött, ha kinézel, mindig ugrani akarsz. Történhet bármi, lehet a hangulatod tökéletes, az első gondolat az ugrás, aztán jöhet a többi, már kiiktatott ösztönökkel, mintegy félredobva a természetes, szinte agytevékenységet, körülményesen, mintegy legyártva a jövőd szempontjából helyes gondolatot, a szocializáció bugyuta feltételes reflexein keresztülhajtva a normális vágyat, miszerint szétcsapott végtagokkal én most a mélybe hullok, bizony, ehelyett olyanokat mondasz és veszel észre, hogy milyen szép időnk van, meg hogy az ott minden bizonnyal a Papinoték Wartburg kupéja.Háttal kell állni az ablakoknak.
