Mintha már a könyv címe is azt sugalmazná, hogy a regény egyféle jelképiséget, jelképrendszert tartalmaz. Azt, hogy egy elmúlt, de emlékeinek ereje folytán ma is élő, legalábbis feleleveníthető világról szól. Az író három évtizedes, makacsul kísérő és továbbélő élményeiről, amelyek kitörölhetetlen nyomot hagytak emlékvilágában, s a mának is van mondanivalójuk.
Az író elsősorban magával a mesével (történettel), a gyermekeknek a cselekményében való részvételével állítja az olvasóját a gonosz és rút világgal szembe. Ez a romlatlan kamasztársaság ösztönösen érzi, keresi, olykor meg is fogalmazza a maga naiv módján az élet magasabb értelmét, a magassághoz, tisztasághoz és emberi élethez vezető úthoz. Szeli István
