– Sobre manos! – hangzott fel mögöttük egy fojtott hang, de megértéséhez nem volt szükség nyelvtudásra, mert az elöl haladó Galló Bence derekába pisztolycső nyomódott.
Albin éppen csak belépett a bank előcsarnokába. Egy pillanat töredéke alatt felfogta a helyzetet, s villámgyors reflexét kihasználva hátraugrott, hogy eltűnjék az ajtó mögött. Mire a dörrenés visszhangja elhalt, Albin a földön hevert mozdulatlanul. Már nem láthatta, hogy a gengszterek túszként magukkal ragadták Bencét, és a bank egy másik ügyfelét, kivágtatnak a jókora zsákkal, és zárt teherautóba pattanva tovarobognak a caracasi déli csúcsforgalomban.
Szarvas Albin a földön feküdt, hason, mint aki éppen fekvőtámaszhoz készülődik. A zakója belső zsebében lapuló vastag borítók alatt már nem dobogott a szív.
