„A Babits-novella alig ismeri a jelent, még kevésbé a hétköznapot, világítása nem nappali fény, legfeljebb a süket déli mozdulatlanság, amely kísértetiesebb, mint az éjféli óra; hősei csak újabban öltenek polgári zakót; térképe a legkülönösebb: teremtés utáni esőzések, mitologikus tájak, a középkor s egy hangyaboly egészen közel esnek egymáshoz. A költő valamikor arra vágyott, hogy a mindenséget énekelje meg versében, a novellák köre szűkebb – az író itt a mindenségből a titokzatost, a különöst akarja megidézni.”
Illés Endre
„Babits egyik prózai írása sem hasonlít a másikhoz. Nem állnak egymással olyan rokonságban, mint versei. Mindegyik külön stílusvállalkozás, külön modor, egyenesen a tárgyra szabva… Alakjainak jellemzése költői jellemzés. A tüzetes naturalista leírás helyett az író a költői fantáziájának varázsvizében füröszti meg őket… A jelenségek másolása helyett lelki realizmus, ha van már ilyen kifejezés. Alakjait nemcsak szemtől szembe, velük egy síkon látja, hanem felülről is, ahol tartózkodik, és úgy, hogy nem rejti el magát.”
Illyés Gyula
