Garami Erzsébet könyve: magyar zsidó családtörténet. S olyan sugallatosan tiszta panorámát ad a Magyar zsidóság légyeges tömegeinek sajátos viszonyairól, a maga módján egyedülálló társadalmi-etnikai beágyazódásáról, ami mélységesen igaz, s amelyről eddig nemigen olvashattunk. Ez a négy nemzedék sorsát bemutató korrajz természetesen egy zsidó család históriáját mutatja be, de különös, – vagy éppen tipikus? – módon ez az elfogulatlan és minden előítélettől mentes família olyan módon fogadja tagjai közé az etnikailag nem zsidó származású beházasodókat, mint ahogy azok is, beleszerelmesedvén választottjukba, tökéletesen természetes mozdulattal lesznek a família tagjai. S úgy hiszem, amilyen ritka ennek a folyamatnak – nem asszimilációnak, de asszimiláltságnak – írásbeli lenyomata, éppoly gyakori és jellemző volt Magyarországon. Zsidók, persze, de éppoly magától értetődően magyarok is.
Intő példa arra, hogy ha nem csap le az idegen eredetű zsidóüldözés hazánkra, talán nem történt meg volna a katasztrófa. S a szerző, aki valaha kislányként élte meg az eseményeket, kivételes személyiség: a jóra, a segítőkészségre, a tisztességre, védelmező hősiességre éppoly súllyal emlékszik, mint a tragédiákra. Én ilyen szelíd, indulattól mentes írást ebben a témában nem olvastam még. A maga nemében egyedülálló könyv, hiteles, és vigasztaló.
