Utazásaink és tűnődéseink közben úgy érezzük, hogy minden percen meghal bennünk valami lényeges, hogy emlékeinkkel együtt hamvad el az otthon, a tegnapi táj, s hogy végleg eltávolodunk a kedves vidékektől. De mégis, mintha megmaradna némi remény, csak egy kevés, s az elég lehet a szerencsés hazaérkezéshez. – Simó Márton
