A sikeremberektől elvárják, hogy emberfölöttiként teljesítsenek – hogy ott legyenek sikeresek, ahol a “középszerű ember” feladja, függetlenül attól, hogy bizonytalanság, gyengeség vagy egy kihívásnak a reális felmérése készteti-e erre.De hogy egy menedzser éppen azon “erények” folytán betegszik meg, melyeknek a potenciáját tulajdonítják, ezt senki sem óhajtja tudomásul venni – a legkevésbé ő maga.A menedzserség úgynevezett erényei a végletes formái a hatalom megszerzését és megtartását garantáló összes tulajdonságnak: a birtoklási vágynak, a kitartásnak, a harci szellemnek, az önmegvalósításnak, az akaratérvényesítésnek és a versenyképességnek.Kevésbé pozitívan fogalmazva itt nyugodtan kapzsiságról, vaskalaposságról, agresszivitásról, irigységről, fennhéjázásról, brutalitásról és rivalizálásról beszélhetünk.És ezennel a sikerember mítoszát el is búcsúztathatjuk.
