„Pablo Picasso és Marcel Duchamp az a két festő, aki talán legnagyobb hatással volt századunkra” – vág a dolgok sűrűjébe könyve legelején a világhírű mexikói költő és esszéista. Az egyik időben – térben szédületes iramban száguldva összekötött, a másik a „veszteglés szédületét” hozta, a festészetnek mint gondolatnak a felfogását. Octavio Paz Duchamp-nak a kubizmushoz, futurizmushoz, dadaizmushoz való viszonyát tisztázva meghatározza helyét a modernek között, majd elméleti fejtegetésből átvált műelemzésbe: az első tanulmányban a korábbi főművet, a Nagy üveget veszi szemügyre, és ebből kiindulva magyarázza meg a nem-művészet elindítójának s a „ready-made szabadalmaztatójának” egyediségét és kivételességét.
