Jobbára új verseket tartalmaz a költőnő új kötete; az elmúlt tíz év kiadatlan verseit. Az immár fél évszázados, tetterős akarásokban, örömökben és szenvedésekben, csalódásokban és újjápezsdülésekben gazdag életműnek egy csendesebb, eltűnődőbb szólama zeng most fel, amelyben az öregedés tiszta hangjai fogalmazódnak meg. Akár a borostyánba kövült mozgás, úgy villan elő a napi élmények mögül a múlt megannyi emléke, képe, de ez a megdermedés, ez a ragyogó mozdulatlanság csak látszólagos, s nem a vigasz szerepét tölti be, hiszen a költőnő olyan eleven kíváncsisággal vizsgálja önmagát, s olyan természetesen töltekezik meg a való világ élményeivel, hogy méltán érezheti, s érezhetjük: ez a vallomás-sorozat az elmúlás feletti értelmes, emberi győzelem szép dokumentuma. A kötet utolsó darabja, az 1955-ben alkotott Varga Eszter föltámadása, amelyet az olvasó más kiadványokban már olvashatott, a felszabadulás előtti hónapok világát eleveníti fel, vagyis a költőnő élete egyik leghősibb szakaszának állít emléket.
