Csontig meztelen

Eredetileg ​Tanner Ilonkának hívták, művésznevét férjétől, Babits Mihálytól kapta. Költőként a Nyugat második nemzedékével indult, és szinte azonnal figyelmet keltett. Elbeszélésein és a Hintz tanársegéd úr c. regényén kívül, 1955-ben bekövetkezett haláláig, négy verseskötete jelent meg. Pályája csúcsán Baumgarten-díjban részesült, ám az utókor szinte elfeledte. Költészetének egyik értő és korai méltatója, Schöpflin Aladár így írt róla: „Ebben az új költészetben egyetlen erős, mély női hang hallatszik: Török Sophie-é – de a legszebb hangok egyike is, a líra igazi, őszinte szívhangja. (…) Az asszony örök fájdalmait énekli, az anyaság vágyát, fájdalmát, a fiatal szépség múlandóságát, a szerelemben való odaadás és teljes birtoklás vágyát, a női egyéniség teljes kiélésének akadályait, a férfitól való függőség panaszait, a világ által a nőre ráerőszakolt fogyatékossági érzést, a sokféle kötöttséget, amelyekért szenved és melyeket egyúttal kíván is. Szabad, hosszú sorai úgy hatnak mint egy zengő recitatív, zenélő áradás. Mintha a férfiak sohasem írtak volna, mintha vele kezdődnék a költészet, a hagyomány minden nyoma nélküli primaire, asszonyi ösztönökből fakadó költészet ez, nem egy versében eléri a nagy költészet magaslatait, mikor teljesen sikerül kifejezni egy örök, végső emberi attitűdöt: a nő ősnyugtalanságát, kínzó elégedetlenségét azzal, amiben mégsem tudna elviselni teljes változást.”