Goethe nálunk eddig alig ismert tudományos művének, a Színtannak a közreadásával olyan válogatást adunk az olvasó kezébe, amely egyaránt élvezetére szolgál majd a természettudományok kedvelőinek, az irodalombarátoknak és művészeknek. Noha a Színtan a természettudós Goethével ismertet meg bennünket, meglepetésünkre éppen az a tanulság fogalmazódik meg bennünk a tanulmány elolvasása közben, hogy szinte lehetetlen szétválasztani Goethében a költőt és a tudóst. A nagy német klasszikus természetszemlélete éppoly személyes elevenséggel nyilvánul meg geológiai, botanikai, ásványtani, meteorológiai és színelméleti írásaiban, mint panteisztikus költeményeiben, természethimnuszaiban. Meghitt, intuitív viszonya a természethez, kísérletező kedve, tárgyszerű vizsgálódásának érzékletes leírása bizonyítja, mint találkozott össze Goethe géniuszában a rendszerező tudásszomj és a művészi fogékonyság.
