“Az ölelés csak egy pillanat és a véletlen műve. A legifjabb filmtörténeti klasszikus. Travolta kövér, olvas a slozik, kirohadt a zoknija, de lábában a bugi.” Úgy érzem, hogy a most induló könyvsorozat – amely Quentin Tarantino munkáit kívánja olvasható formában is elérhetővé tenni – része a T-kultusznak, de meg is haladja azt. Tarantino forgatókönyveit olvasva nem pusztán a filmek válnak felidézhetővé. A kopogós, suta, olykor a végletekig lecsupaszított mondatok bizarr ezredvégi populáris enciklopédiává állnak össze, amelynek szócikkein nagyokat nevetünk, miközben világosan kivehető fájdalom hullámzik végig az undortól és/vagy röhögéstől görcsbe rándult bárzsingunkon. És ilyenkor egy-egy pillanatra megvilágosodunk: megpillantjuk magunkat, ahogy sodródunk egy dekomponált világ kiismerhetetlen csatornarendszerében. Tehetetlenül. Jóvátehetetlenül. (Réz András)
