244641627_623741722120557_4147507412686914848_n

244610500_1659635344427551_2979255384367895637_n

Fenyvesi Ottó

Soul Inferno – Collages and Objects (dedikált)

2500Ft Szállítási költség

Kemenes Géfin László írónak és Jolanta Jastrzebska írónak dedikálva.

A könyv gerincének ragasztása belül, az illesztésnél kissé sérült.

Elfogyott

Feliratkozás

Példány állapota: jó
Kiadás éve: 2010
Nyelv: angol
Oldalak száma: 40

“Az alkotó immár második kollázs-kötetébe gyűjtött műalkotásainak elemi erejű tapasztalata, hogy a szülőföld, a valamikori lakóhely, a haza bizonytalan fogalma a nemzet üresen hagyott helyét hivatott kitölteni a közösségi létezés szimbolikus struktúrájában, fantáziaképzet, szerkezetváz csupán, melynek révén egy soketnikumú társadalom homogén entitásnak tételezhette, álmodhatta önmagát. Az állam emancipatorikus nagylelkűsége a teljes körű kontrollig terjed, a normalizálás mindig az ideológiai ellenőrzés erősödését és erősítését jelenti, az egyetlen jó értelmiségi pedig a pártmunkás intellektuel. „Együtt a dolgozókkal”, „Dallal, tánccal, munkával építik a jövőt”, „Árnyékban a komoly témák”, „Moszkva aggódik”, tehát legjobb, ha a fiatalság nem lézeng összevissza, nem képzeleg szabadságigényeinek korlátlan kielégítéséről, hanem a jelképekben tobzódó hatalmi rend és hálózat iránymutatása szerint tevékenykedik, hogy a tervutasításos futurizmus energiái, a jövőbe vetett közösségi remények teljes mértékben kibontakozhassanak engedelmes közreműködésével. Az individualitás vonalán és a szellem síkján egyaránt hasonló felismerésekig ível és tágul a képek jelentésszerkezete, hiszen a művek elsőrangú vizuális konfigurációiból, sokszínű utaláshálózatából kiviláglik, hogy a nemzeti identitás olyan elemei, mint a hősök, mítoszok, szokások gyorsan megváltoztathatók, de maga az identitás (egy, esetenként több nemzethez és kultúrájához tartozás érzése) sokkal stabilabb.
Fenyvesi Ottó művészetfelfogásában, ifjúság definíciójában, azaz „A műkedvelés fiatalít” gondolatában, a „Zsenire várva” bizakodásában, a „Hadüzenet a giccsnek” eltökéltségében és a „Hiányban nincs hiány” apóriájában az etatista, tartományi önigazgatásos labilis univerzum kíméletlen leleplezése és szétzilálása nyeri el valódi értelmét. Szabadulás ez a feudálpatetikus, patriarchális kényelmesség birodalmától, balkanikus arculatától, az Ottlik Géza-i értelemben vett létezésszakma kiérlelése és kiteljesítése, amelynek intellektuális fókuszában aligha sütkérezhet és villoghat a pártértelmiségi. A partizán veterán-romantikából, a mozgalmár szócséplésből, a csöpögős vezércikk-szólamokból, valamint a bulvármédia nyelvi túlcsordulásaiból és a bombasztikus magazin-kivágatokból kollázsolt képek a nemzeti hovatartozással nivellált szociális elegy rafinált értelmezésével jutnak el a transznacionális szövetségi állami keret szarkasztikus újrarámázásáig.”