„Gróbián verseinek magyar énekbe való fordítása, melyekben az jó tisztességes erkölcsnek regulái vissza való értelemmel vannak megírva.” – ez a teljes címe annak az 1592-ben írt versezetnek, amely Kolozsvárott, talán szintén 1592-ben jelent meg, s amelyből mindössze egyetlen példány maradt fenn. A hozzá rendelt nótajegyzés árulkodik arról a stílusrétegről, amelybe a mű tartozik: hegedűsének, azaz a legalantasabb, kocsmai mulattatás. Az is, de nem csak az. Mindenekelőtt fordítás, s ez éppenséggel nem jellemző a hegedűsénekekre.
