Hosszú koporsó

• Példány állapota: jó
• Kiadás éve: 1994
• ISBN: 9637873740
• Nyelv: magyar
• Oldalak száma: 198

Rejtezkedés ​és önleleplezés, valóság és fikció összefüggéseire már a címadatok sajátos kombinációjával utal az író: Tandori és Nat Roid nevű anagrammatikus szerzői alteregója, a detektívregényíró jegyzik a művet, mely – és ez is az alkotó sajátos szerkesztési játékaként, motívumaként fogható fel – egy képzelt nagyobb alkotás rövidítéseként valósul meg. ; Az írás mint probléma, a noteszekből, jegyzetekből az újrafeldolgozások során kialakuló szöveg a Tandori-próza jellegzetes tartalmi elemei, szerkesztési-formai eszközei közé tartozik. Ezúttal kétszeresen is: a párizsi lóversenypályák, utcák, hotelek világában, illetőleg az írói feldolgozás hazatérés utáni, otthoni magányában ezek az elsődleges élmények, a sors, a nyerés és vesztés permanens játszmái egybeszövődnek egy nyersen felvett, kriminalisztikus és erotikus kapcsolatmotívumokból építkező betétregénnyel. Maury és Maurny, a féltestvérek, Topo D’Azaray, Julien Renal, az író, St. Mondain, Anarchist Aristocrat és mások feleség- és szeretőcserék bonyodalmas szövedékével kapcsolódnak egymáshoz, néha földrésznyi távolságokra vetődve egymástól. Gyanús gyilkosságok, álnéven bujkálások töredék-históriái szövődnek a szövegbe velük kapcsolatban, – sőt a Nat Roid regények amerikai szereplői közül is fel-felbukkannak figurák az európai színtereken. Mindez azonban keserű, keményen ironikus játék, amelyben Tandori – többé-kevésbé maszkírozva, kissé marionettszerűen – alteregó szereplőket mozgat. Ez azonban egy mindjobban fogyatkozó, idővel el is fogyasztott szál, a mű fő szólama a gyász, a szomorúság, a vesztés crescendoszerűen erősödő motivikája szerint formálódik ki. Mind több vesztés a fogadásokon, a „belső hangok”, a sugalmazások eltévesztése, a szállodai szobák mind reménytelenebb magánya, a szeretett lények halálának a változtathatatlanság, a gyász és magány csupasz perspektívái: voltaképpen ez a címben is szereplő Hosszú Koporsó, ahogy az író a Párizs melletti Maisons-Laffitte-i lóversenypályát elnevezte. Ahogy írja, ez „az élet maga”. A Nat Roid regények morbidnak tetsző, címbeli szójátékai (Holtteste éltesse!, 871042; Túl jól fest holtan, 810815 stb.) nyomán itt a lét egész fenyegetettségét, vészterhességét jelzik. Az 1990–1992 között született és hosszabb kiadóra várakozás után megjelent művet – az író prózájában jártas olvasóknak lehet ajánlani.