Einstein elfeledett fia

„Az ​emberek bolondnak tartanak. Einstein fia vagyok.”

Eduard Einstein 1910-ben született Einstein és Mileva Marić második fiaként. Édesanyjával és bátyjával Zürichben élt, a Berlinben dolgozó Eisntein pedig gyakran meglátogatta őket. 1930-ban azonban a pszichiáternek készülő Eduardon súlyos betegség tört ki. Skizofréniával diagnosztizálták, rohamok gyötörték, így két évvel később elmegyógyintézetbe került. Itt is halt meg 1965-ben, tíz évvel apja halála után. Einstein egyetlenegyszer látogatta csak meg… Miként lehetséges, hogy a 20. század legnagyobb elméjének tartott Einstein, aki Sigmud Freudot is jól ismerte, magánéletének erre a kihívására nem tudott megfelelő választ adni?

Laurent Seksik megindító regényében három sors szálai fonódnak össze és válnak szét. A szerző olyan történetet tár elénk, melyben az anyai fájdalom, a zseni gyengesége és az elfeledett fiú tragédiája egy-egy külön szólamként törik meg a csendet.
Laurent Seksik író és orvos, hat regény szerzője. Stefan Zweig utolsó napjai című művét tizenöt nyelvre fordították le.
„A fiam az egyetlen feladvány, melyre nincs megoldás.” Albert Einstein