Számot vet a fordítás régi dilemmájával, a hitelesség és az artisztikum kérdésével (Magyarán), a különböző műfajú alkotások fordításának eltérő sajátosságaival (Tanuljunk nyelveket!), vagy épp megválaszolja azt a kérdést, hogyan lehet művészi erővel tolmácsolni a legegyszerűbb, legrövidebb mondatot (Aknamező). Eseteket idéz föl finn szakácskönyvek fordítójának tévedéséről, az Iliász hexametereinek átültetéséről, kedves anekdotát mesél Weöres Sándorról, aki azt állította: nem hogy idegen nyelveken nem tud, de magyarul sem igazán, ezért amit csinál, az mindössze stilizálás (Lectura). Ugyancsak izgalmas fejtegetést közöl a politikusok beszédeinek, cikkeinek fordítási problémáiról (Trumpslation). Barna Imre könnyed, csaknem csevegő stílusban, sokszor elkalandozva, anekdotázva osztja meg gondolatait a műfordító munkájáról.
