“Moziba hívlak, kedves olvasóm! Húsz év távlatában lepergetem előtted a világháborúban készült pillanatfelvételeket. Húsz év az ember életében nagy idő. A képek rikoltó színei eltompultak, testi és lelki sebek begyógyultak azóta. A harctereket megjárta öreg katonák ma már derüs bölcsességgel tudják értékelni az akkori történeteket, az utánuk felnőtt, háborút nem látott új nemzedék lelki szeme előtt pedig a vérontás, az embernek vérszomjas vadállattá való lezüllése, bűn, nyomorúság, emberirtó járványok a hullahalomok közt is megtermett groteszk és derüs jelenetekkel valószerütlen, színpompás képpé olvadnak össze, mint a puszta távoli délibábja…” (Győr, 1934-1935. években. Dr. Mészáros V.)
