A II. világháború alatt döbbenetes számú és típusú nem hagyományos katonai egység jött létre. A tengelyhatalmak és a szövetségesek egyaránt felismerték, hogy a különleges küldetésekhez különleges katonákra van szükség. Embereket toboroztak, akikből azután hírszerzők, kémek, szabotőrök és orgyilkosok lettek, akiket ellenséges vonalak mögé küldtek, ahol titkos akciókba és nyílt harcba kezdtek. Időnként olyan küldetésekben vettek részt, amelyek óriási volumenűek voltak, mint például a Dieppe elleni támadás 1942-ben, máskor egészen kis feladatot végeztek el, mint amilyen a német Kreipe tábornok elrablása volt Kréta szigetéről, vagy titkos, ám életbevágóan fontos feladatot kaptak, mint amikor megakadályozták, hogy a nácik megszerezzék a norvégok nehézvizét, és ezzel meghiúsították az atombomba megépítését. Bármilyen nevet is adtak a csoportoknak, amelyekbe ezek az emberek tömörültek, a különleges hadviselési erőkre mindvégig szükség volt.
