A szerző az ideg- és lelki sérültek pszichoterápiás kezelésének gyakorlatában szerzett közel 20 évi tapasztalatai alapján állítja, hogy valamennyi páciense meggyógyult. Az eredményt mégsem szaktudásának, hanem a felebaráti és Isten szeretete gyümölcsének tekinti. A pszichológiai tudományok ugyanis nem adnak választ az igazi szorongásra, amely az emberi létezés haszontalanságának felfedezéséből származik. Igazából az imádság az, ami gyógyít, mert a befelé fordulással ellentétben segít kilépni önmagunkból. Ha az imádság őszinte, átalakítja az ember személyiségét. Ha a lelki problémák között vergődők, a neurózisban szenvedők elkezdenének imádkozni, minden bizonnyal felfedeznék életük értelmét.
