A munka, a szorgos kéz, a teremtő ember mindig is ihletője volt a szavak emberének, írónak és költőnek egyaránt. Bármelyik verses vagy novellás kötetet vesszük is kézbe, a kutató szem hamar rátalál arra az írásra, amely egy kis műhelyről, a benne dolgozó mesteremberről, annak sorsáról szól. Volt akit a helyszín ihletett költői rímekre, más a mester keze alól kikerülő műremeket csodálja és méltatja, vagy az ember, az anyag és a szerszám örök kapcsolatáról írt vallomást. Szavakba, mondatokba formálódik az a végtelen tisztelet, amelyet az iparosok éreznek az élettelen anyag és a kezükhöz simuló munkaeszköz iránt.