Az elmúlt század közepén a mezopotámiai ásatások új eredményei világszenzációt jelentettek. A feltárások nyomán kezdetben a turáni népek közé sorolták az írásos történelmi idők legősibb népét a sumírt. Az akkori tudósok legjelentősebbjei azt állították, hogy az ujonnan felfedezett, hallatlanul nagy ékírásos irodalommal rendelkező sumir nyelv, az altaji török és a magyar nyelvekkel rokonítható.
A későbbi évtizedekben azonban különösen a századforduló felé heves viták közepette a szakemberek egy része azt igyekezett bizonyítani, hogy az ujonnan felfedezett nyelv nem más, mint az ó-babiloniai szemita papság titkos nyelve. Ez utóbbi feltevést néhány évtized nyelvészeti és embertani vitái során azonban véglegesen elvetették. Az a külföldi csoport, amely kezdettől fogva hirdette a turáni rokonságot, erős fegyvertársakra talált számos magyar tudósban. ezek kiváló felkészültséggel rendelkeztek, mégis a dilettantizmus vádja kísértette őket, a hivatalossá merevedett finn-ugor tudomány részéről. Sőt idők folyamán a dilettantizmus mellé még a romanticizmus vádja is társult.
