Ez most ényleg és szándékosan Elősó – Előszó helyett. E könyvecske szellemében… A magyarázathoz azonban kissé messzebbről kell indulnom.
Miután leérettségiztem, egy évet nyomdában dolgoztam, kéziszedőként. Az a szedőterem a Dohány utcában – Budapest belvárosában, közel a Filmmúzeumhoz – rendkívüli módon hasonlított arra, amilyen szedőteremben Gutenberg dolgozott, amikor volt olyan szíves és föltalálta a könyv nyomtatást. (Hacsak nem a kínai próbálkozásokat tekintjük a könyvnyomtatás feltalálásának.)
Akárhogyan is, az a fajta klasszikus nyomdászat, a magasnyomás, a kézi- és linoszedés még hosszú évekig rányomta a bélyegét a hazai nyomdászatra, miközben Wiener Neustadttól kissé balra már megtörtént a szakmában a technológiai robbanás. a nyolcvanas években Magyarországon is megkezdődött a nyomdaipar számítógépes korszaka. Mindzat, amit annak idején a szedőteremben tanultam, fokozatosan az ipari múzeumba került.
Most, amikor a magasnyomást a Dunaújvárosi Nyomda is befejezi, illőnek találtuk, hogy egy búcsúkötettel zárjuk le azt a korszakot, amikor a szedő még valóban szedett, a regálok mélyén kushadó keskeny fiókokban sorakozó ólombetűkből.
