A Mintha élnél című regénnyel 1995-ben vette kezdetét Garaczi László lemur-sorozata (Pompásan buszozunk!, 1998; Arc és hátraarc, 2010), kortárs szépirodalmunk egyik meghatározó olvasmányélménye. Ez a történet kezdete: tiszta, gyermeki léthelyzet – „Enni jó, kakilni jó, odabújni jó.” Innentől minden csak bonyolultabb lesz. A felnőtt visszaemlékező pozíciója például, aki feltérképezi (és felszaggatja) a gyökereit. Aki vallomásában összekuszál időket, tereket, érzéseket. Aki együtt nevet a kisfiúval az életen, amely – valóban – nevetni való.
„…mért pont lemur. Miért éppen egy lemur vallomásai 1-2-3?” (Károlyi Csaba, Élet és Irodalom)
„A Mintha élnélt úgy habzsoltuk, mint amerikai filmeken amerikai kövér emberek a hamburgert…” (Dávid Péter, Bárka)
„A teljes társadalmi és morális rendet játékosan megkérdőjelezi egy lemur…” (András Sándor, World Literature Today)
