A bor isteni ital.
Vagyis az istenek itala.
Hogy mi minden van a szőlőben, micsoda nyomelemek, miféle létfontosságú ásványi anyagok, talán még a szakemberek sem tudnak erre teljesen tökéletes választ adni.
Vagy lehet, hogy tudnak, de nekünk, borszeretőknek, jobb így, megmaradni boldog tudatlanságban.
Mindenesetre nincs író, aki ne fordult volna ösztönösen egy-egy alkalommal segítségért a borhoz, és nehogy olyasmire gondoljunk, hogy az alkoholhoz fordult segítségért, hogy pusztán az, ami az írót vonzza, sokkal inkább az egy-egy pohár bor által felkeltett pezsgés, a vér érzékeny reakciója, az erek tágulása, az élénkülő inspiráció, ami valójában érdekes lehet bárkinek is.
Hosszan és sokat lehetne beszélni irodalom és bor kapcsolatáról.
Mert a bor és az irodalom évezredek óta édestestvérek.
Már Homérosznál. Már a Gilgames-történetben.
Merthogy az irodalom a valóságból dolgozik.
És a bor: része a valóságnak. A bor maga az élet.
