“Én aztán megjártam! Nem is tudom, mit csináljak. Mindent összekevertem! Nem tudok eligazodni.
Képzeljétek csak el: őr vagyok egy macskakiállításon.
Amikor munkába álltam, adtak egy pár bőrkesztyűt, hogy össze ne karmolják a kezemet a macskák, és megmondták, hogy mi a munkám: minden ketrecbe ültessek be egy macskát, és mindegyik macska nevét írjam rá a ketrecére.
– Rendben van – feleltem – de hogy hívják a macskákat?
– Az ott, amelyik balra ül, Maska, mellette Miska, aztán Hamiska, ez meg itt Anka, ez Panka, ez Hanka, ez meg Csintalanka.
Ott maradtam a macskákkal, és azt gondoltam magamban: elszívok előbb egy pipa dohányt, majd aztán tessékelem be őket a ketrecükbe.
Szívom a pipámat, szívogatom, nézegetem a macskákat.
Az egyik mosakszik, a másik a mennyezetet nézi, a harmadik körbesétál a szobában, a negyedik visít szörnyű hangon, kettő mérgesen fúj egymásra, egy meg a lábamhoz somfordál és beleharap.
Nagyot ugrom, még a pipámat is elejtem.
– Ej, te fenevad! – kiáltom – Tigris vagy te, nem is macska! Anka vagy ? Panka vagy? Vagy talán a Csintalanka vagy?
Akkor láttam, hogy én bizony összekevertem a macskákat. Fogalmam sincs róla, melyiket hogy hívják. …”
Versek, mesék, tréfás történetek váltogatják egymást a sajátosan szellemes író -költő kötetében. Réber László humoros illusztrációi, Rab Zsuzsa fordítása még vonzóbbá teszik a kisebb és nagyobb gyerekeknek egyaránt szórakoztató könyvet.
