A zongorista

Władysław ​Szpilman, a híres lengyel zongorista közvetlenül a második világháború után vetette papírra visszaemlékezéseit. A holokausztot csodával határos módon élte túl Varsóban. Zsidó származása miatt őt is megkülönböztetések érték, csakúgy, mint a több százezer varsói zsidót: el kellett viselnie a gettóba költöztetést, majd családjától való elszakítást, az évekig tartó bujdosást. Nagyon sokszor állt közel a halálhoz, de valahogyan mindig túlélte az eseményeket.

A könyv közvetlen hangvételű, és az olvasó, szinte magán érzi, átéli a borzalmakat, a rettegést, a magányt. Szpilman nem törekedett arra, hogy sajnáltassa magát, csak tényszerűen leírta a történteket. Nem próbált meg magából hőst faragni, mert ő is csak sodródott az árral.

A fiatalabb korosztálynak is ajánlanám ezt a könyvet, mert tényleg át lehet érezni, és meg lehet érteni a holokausztot. Sok könyv, visszaemlékezés jelent meg a témáról, de szerintem ez az a mű, amivel az olvasó tényleg szembesülni tud a második világháborúval, Hitler tetteivel, és felteszi magában a kérdést, hogy ez tényleg megtörténhetett? Annyira hihetetlen, hogy képesek voltak több millió ember meggyilkolni egy ember eszméi miatt. És igen, a válasz sajnos igen.