Ausztria 2005-ben ünnepelte a köztársaság újraalapításának hatvanadik és függetlensége elnyerésének ötvenedik évfordulóját. Robert Menasse szerint ezzel véget is ért a Második Köztársaság története. A „társadalmi partnerség”, amelyben minden fontos döntés a parlamenten kívül, az érdekszervezetek és a pártok alkudozása nyomán született meg, már a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján sem működött, és azóta az is kiderült, hogy az osztrák politikusok nem tudnak mit kezdeni a valódi demokráciával. Bár a rendszer megváltozott, a jellegzetes osztrák mentalitás ugyanaz maradt. Menasse részletesen bemutatja és elemzi ezt a gondolkodásmódot, amely még a Habsburg-monarchia eszményeiből ered, de rányomta bélyegét az 1918 után megalakult Első Köztársaság, a Dollfuß-féle ausztrofasiszta állam és a hitleri „Ostmark” társadalmára és politikai berendezkedésére is. Megtudhatjuk, hogyan működött ez az elhallgatásokon alapuló, jelképekben rejtőzködő „vagy-és-vagy” mentalitás a második világháború után újra függetlenné vált Ausztria irodalmában, „irodalmi üzemében”, társadalmi nyilvánosságában és politikájában – és megtudhatjuk, hogy a Waldheim és később a Haider körüli viták hogyan járultak hozzá az osztrákok önmagukról alkotott képének további elhomályosulásához.
Robert Menasse könyve Ausztria utóbbi hatvan évének kudarcait meséli el egy megvesztegethetetlen honpolgár kíméletlenségével.
