A magyar művészettörténet szerves részei a zsidó vallási (zsinagógai és lakásdíszítő) tárgyak, az egyébként többnyire igen magas művészi fokon készült alkotások. Ezek kultikus jelentéséről, funkcionális szerepükről, elkészítési formáikról, egyszóval a tárgyak filozófiájáról és különféle fajtáikról azonban már a művészettörténészek is vajmi keveset tudnak, holott múzeumainkban, a magán- és a közgyűjteményekben, sőt, a galériákban, az alkotó műhelyekben és a különféle régiségkereskedésekben mindmáig sok igen keresett, Magyarországon és a Monarchiában készült judaikát (zsidó kegytárgyat) találhatunk, a legtöbbször minden bővebb magyarázat nélkül.
